Kibukik…
Ha a tanulási, agyi teljesítményről szóló problémát se az intelligencia, az agy kompenzációs mechanizmusa, se a szimpátia nem tudja kisegíteni, eltakarni, akkor ez a hiányosság vagy az eredményekben vagy a viselkedésben, az érzelemszabályozásban egyszer csak kibukik.
Amikor korán felszínre tör a probléma
Súlyosabb esetben ez nagyon hamar, már az első – második- harmadik osztályos korban felszínre tör, és akkor a gyermek kibukik, osztályismétlésre vagy intézményváltásra kerül sor. A tanulási zavarok gyakran együtt járnak viselkedési problémákkal – figyelmetlenséget, bármilyen tanulás elkerülését, a többi gyerek piszkálását, erős ellenszegülést, szófogadatlanságot, önbizalomhiányt tapasztanak a szülők, pedagógusok.
Rejtett hiányosságok a továbbtanulás küszöbén
Számos esetben azonban csak később, hatodik – hetedik – osztályos korban, a továbbtanulás küszöbén válik egyértelművé, hogy nagy a baj, amikor se a korrepetálás, se a kiváló műhelyek jól bevált tanulási módszerei, se a fenyegetés, a jutalmazás és egyéb praktikák nem segítenek. Amikor a gyerek csak a szülő jelenlétében, az ő segítségével hajlandó vagy tud otthon tanulni – gyakran ilyenkor bukik ki a szülő előtt, hogy a mélyben sokkal súlyosabb probléma van, mint amit a tanárok elmondása és a gyengébb jegyek miatt gondolt. Amikor hetedikes korban a gyerek még mindig akadozva, nehezen olvas, vagy amikor egy leckével, egy dolgozatra hosszú órákat kell készülnie és mégis bizonytalan az eredmény. Amikor csak ül a tananyag fölött, de az nem megy a fejébe, amikor egy szépen rímelő ritmusos egyszerű vers két sorát 3 nap alatt százszor is elismételve sem jegyzi meg vagy mindig ugyanott eltéveszti. Középiskolás korban is kibukhat, hogy valami nagyon nincs rendben, amikor az eddigi viszonylag jó eredmények, osztályzatok már nem jönnek és a közepes szinthez is napi több órás tanulás kell, gyakran korrepetálás mellet vagy annak ellenére is. Fentieket személyekhez és konkrét történetekhez kapcsolódó személyes tapasztalat is megerősíti!
Mi áll a háttérben? Neurális alulhuzalozottság és fejlesztés
A tanulmányok szerint a tanulási problémák oka 88%-ban az agy azon területének működésében van, amely a tanulási gondolkodási képességek feldolgozási folyamatait végzi. Tudományos nyelvezettel kifejezve ilyenkor az ok valamilyen “neurális alulhuzalozottság”. Ezt az esetek többségében nagyon jól fel lehet tárni, pontosan be is lehet határolni és az “újra huzalozás” is lehetséges, vagyis lehet új és stabil neuronpályákat építeni, vagyis a tanulási, gondolkodási képesség mérhető és fejleszthető – ezt bizonyítja mintegy 40 éves tudományos kutató és fejlesztő munka, és rengeteg személyes tapasztalat – Egerben, Magyarországon, a világ 42 országában 134 tanulási központban (2026. májusi adat). Sajnos még csak kevesen tudnak erről. Amiről viszont sokan tudnak: ahogyan a probléma kibukik. Az gyakran összerántja a gyomrot…
A korai kognitív értékelés jelentősége
Kisiskolás korban vagy kicsit korábban még mindenki sokkal “türelmesebb”, könnyebben mondják, hogy a gyermek majd kinövi, beérik, fejlődik, csak lassabban – és valóban, gyakran nemcsak igazuk van, hanem nagyon sok kiváló gyógypedagógus, fejlesztő szakember számos módszerrel terápiával tud segíteni – a maga területén. Ugyanakkor kognitív értékelést is érdemes elvégezni már ilyenkor, mert a különféle módszerek bár sokat segítenek, ha ezen a területen nem látunk tisztán, a hiányosságok majd csak később buknak ki, amikor az már sokkal fájdalmasabb, lesz, esetleg “rendesen odavág” az érzelemszabályozásnak, beépül a viselkedésbe.
Amikor az agyi kompenzáció már nem elég
Vannak, akiknél a kibukás csak később történik meg. Ennek az oka gyakran az agy csodálatos kompenzáló működése: ha az egyik terület nem jól működik, más területek kisegítik. Például ha az emberi beszédhang feldolgozása nem jó, ott van a vizuális feldolgozás, a logikai következtetés a szövegkörnyezet és a tanult sémák is segítenek. Ha a memória vagy a feldolgozási sebesség, nem jó a megoldást meg lehet kérdezni, le lehet másolni a padtársról, meg lehet kérdezni a mesterséges intelligenciát. Ha a gyerek szép, intelligens, cuki, szimpatikus, akkor a környezete – a tanárai is – a valóságosnál jobbra értékelik a teljesítményét is. Később, amikor már egyre több és bonyolultabb kifejezést, összefüggést kell feldolgozni, az agyi kompenzáció már nem elég. Amikor otthon nem használt kifejezésekkel (mint pl. melléknévi igenév, tömegvonzás, hűbérrendszer, alkotmányos monarchia, kovalens kötés, “állítsd az elemeket helyes sorrendbe” típusú feladatkiadás) és ezek mögötti tartalmakkal kell operálni, számolni, ezekről esszét írni, akkor a cukiság, a padtárs, a technológia már nem segít, a képesség gyengesége egyszer csak kibukik. Ne várjuk meg! Ha pedig kibukott, keressük meg az okát!
Virág Tibor
(A szerző humán és szervezetfejlesztési szakember, az egri KogniFitt Tanulási Központ alapítója)